Folytatjuk, mert velünk az erő és igazság.

Az előző rész tartalmából: "Büdös a szátok!" - "Ki fia borja?" - ""Csapatokban károg"

Elolvasom »

Kurva életbe, ez nem jön ki sehogy! De hogy jól nem, az biztos.

Önnek sok üzenete van. Katt a képekre!

Elolvasom »

Miss you much

Elolvasom »

Ezt kitehetitek az ablakba!

Elolvasom »

Nyáladzanék, hisz kenneltagok voltunk mindahányan, de a szájam száraz, mint a tapló ebben a perzselő szélben.

Elolvasom »

A FIDESZ után a nolblog is a transzparencia felszámolása felé halad?

Elolvasom »

Persze hátrafelé mén, így aztán nem jut előbbre. Így látta a nép szája, hogy képletes legyek, Illyés Gyula kucsmájából kitekintve:

Elolvasom »

Az istenadta kép, avagy ki van felül és ki az úr a HAL köreiben?

Tosznak, kekec barátsággal, mert mindent lehet sokféleképp értelmezni...
és látta az Úr, hogy ez így van jól.

Elolvasom »

"Álszentek voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek"

Elolvasom »

A ma létező legnagyobb vonós hangszer a nagybőgő, más néven: Gordon.

Elolvasom »

Tosz barátom toszogatására, a magam piszkos százhusza.

Elolvasom »

Súlyos hiányhelyzet kezd kialakulni egyes termékekből.

Elolvasom »

Nem tudtam, hát választás lesz. Döntsön a nép!

Elolvasom »

Tisztelt Látogató!

Nem tudtam milyen módon tudnám kifejezni mélységes megdöbbenésemet a Pécsett történt lövöldözés miatt, de a minimumnak tartom, hogy a gyász idejére humoros öntömjénezésemet lecseréljem erre:

Az eredeti bejegyzés szellemének megfelelően, itt megtekinthető, hogy ki a hibás:

... a felajzott vendég pénzén túl nemcsak a lányok versengésén, de a madám ítélőképességén is múlik.

A nyilvánosságot, de különösen a nevének értelmét lassan kultúrtörténeti szakdolgozatokba rejtő sajtót szokták a negyedik hatalmi ágnak nevezni. Nem véletlen tehát, hogy a hangadó szerepért ezen a terepen olykor gyilkos versengés folyik. Amióta az Internet a bináris naplók (a blogok) vagy épp az azonnali kiértékelést lehetővé tevő szavazógépek révén sikeresen cáfolta, hogy az ADSL-lel elterjedt aszimmetrikus sávszélesség antidemokratikus módon csak a közönség fogyasztói szerepét szolgálja ki, persze újabb frontok nyíltak ebben a versengésben. Így ebben immár részt veszünk mi bloggerek is, de a figyelemért folyó versenynek helyosztóként részeseivé váltak a kommentelők, a látogatóstatisztikák és a szavazógépek eredményei is.

Az új eszközökkel persze más versengésekhez is új frontok nyíltak meg. Ilyen pl. az egyes politikai kérdések közvélemény általi megítélése vagy akár az ezekben a percekben ötödik fordulóját záró uti képriport verseny is itt a NOL-on. No és persze, amikor a Népszabadság, versenytársaihoz hasonlóan megnyitotta saját nyilvános házát nekünk, valljuk be kicsit hiú, de mindenképp némileg exhibicionista bloggereknek, versenybe hívott bennünket is a napi, múlandó dicsőségért.

Mint tudjuk, részben ezen eszközök okán az Internet pont azt a gyengeségét mutatja, ami miatt ma már joggal raknak kérdőjelet hitelessége mellé. Jogos a kérdőjel annak ellenére, hogy anno a kutatóhálózatok információcseréjét segítő céllal jött létre. Jogos, hisz láthattuk, hogy pl. még a máshol hiteles wikipedia magyar változata is az obskurus sületlenségek egész birodalmát volt képes produkálni a tudás helyett a mítoszok világában élő sumér-magyar baráti társaság szorgos aktivistái révén.

Mégse az eszközt hibáztassuk ebben az esetben se, hanem a használóit: azokat is, akik hamisítani igyekeznek az ismereteinket vagy a siker mutatóit, de rajtuk kívül a hibás eszközök közreadóit és az akár objektív információk félremagyarázóit is.

A legtisztább eset az utóbbi. Nyilván a legkorrektebb felmérések eredményei sem tudnak mást, mint egy jól körülhatárolt kérdésben választ adni. Rossz szándék nélkül is könnyen megesik, hogy a választ kiterjesztjük az adott kérdésen túl és ezzel kétséges állításokat teszünk. Nincs is ezzel baj. Az analógiák felhasználása új tudás, új eszközök alkotására az emberi kreativitás egyik eszköze. Baj viszont, ha ehhez némi csúsztatással azt is hozzátesszük, hogy kutatással igazolt nemcsak az eredeti kérdésre adható válasz, hanem kiterjesztett állításunk is. Például, amikor a pártok propagandistái pillanatnyi pártpreferenciákból delfi jósdát megszégyenítő következtetések sorát mint igazolt valóságot akarják a fejünkbe sulykolni.

Aztán persze ott vannak a rossz eszközök. Jó részük nem önmagában rossz, csak használatuk módjában. Ilyenek például az Internetes szavazógépek. Amíg a szükségképpen korlátozott válaszok készlete elég jól lefedi az összes értelmes választ, gondosan megtartva a kérdezők kötelező gumipontjait, a nemtudomot és a nemmondommeget, addig maga az eszköz korrekt: nem torzít már eleve a kérdés. Ilyenkor csak az az "apró" hiba korlátozza az eredmény érvényességét, hogy nem tükröz mást, mint az Interneten, épp a szavazást közreadó oldalakat látogató közönség szavazásra hajlamos részének véleményét.

A hamisítás következő fokozata, amikor egy ilyen szavazás nem kínál mást csak egy-két jellemzőnek ítélt választ, ahol a jellemzőt a kérdezők többnyire korlátozott, olykor már eleve propagandacélok mentén válogatott készlete határozza meg. Példáért bármikor vehetjük az mno.hu aktuális kérdését a lehetséges válaszokkal. A mai pl.

Valljuk be, ebbe a negatív versenybe nem egyszer beszállnak baloldali vagy magukat középre pozicionáló portálok, de professzionális közvéleménykutatócégek is.

No és eztán jövünk mi, a szavazók. Fokozatok itt is vannak és az eszközök minősége bizony itt sem közömbös. A legsimább ügy, a ma már a pártok életében is szinte rutinná vált szervezett szavazógyűjtés. Tisztességesebb formában valós szavazókkal folyik, aztán kölcsönvett és mondvacsinált szavazókkal, holt lelkekkel, ki tudja mivel. Már ahol korlátozzák, hogy mindenki, mondjuk emil-címével azonosítottan csak egyszer szavazhasson. Ahol a cookie-k, a sütik gátolják a többszörös szavazást, ott az eredmény már csak az ínhüvelyek szívósságát méri. De a csúcs valószínűleg a NOL utazási fotóversenye, ahol a szavazás eredményét nem láthatjuk anélkül, hogy kényszerűen újraszavaznánk. Nem lepne meg, ha a számlálók itt ma már az utóbbi hibák révén azt jelznék, hogy Magyarország minden polgára legaláb egyszer szavazott. (Én magam, kíváncsiágom és az utóbbi "funkcó" miatt négyszer-ötször biztosan).

Ne dőljünk tehát be az így szerzett talmi dicsőségnek.

... oroszosan ejtve vér-nyissz-ázs

Elolvasom »

Nem emlékszem, mennyi ideje lógok itt, több-kevesebb rendszerességgel szólva hozzá (többnyire közéletünk támáiban) mások megszólalásaihoz, de saját blogolásom nagyjából öt hónappal ezelőtt kezdődött. Az e-arc kérdéseinek körüljárása előtt azt hiszem itt az ideje, hogy az itt-ott összeszedhetőn kívül valamennyit elmondjak magamról, a bo-56 nevű nickről.

Bo elsősorban tisztelgés Bo Widerberg, svéd filmrendező és az általa az "Ådalen 31" című filmben bemutatott világ, a Svédországot mai jóléti formájába lendítő emberi szolidarítás előtt. Aki nem látta, annak dióhéjban: a film az Ådalen nevű munkáskolónia lázadását, összefogását mutatja be az őket kizsigerelő tőke ellenében és azt, hogy az ottani események sodra hogyan alakítja a körülötte forgó világot, őket magukat, benne egy kamaszpár életét, 1931-ben.

Többek között azért választottam a bo után az 56-ot, mert szerintem a mi társadalmunknak  Ådalen 31-éhez hasonló fordulópontja 1956. Meghatározó közvetlen kudarca ellenére is, mert nem lehetett utána már ugyanaz a kommunista konszolidáció sem. Meghatározó azért is, mert egyszerre forrása nemcsak 1989-ben megtalált új nemzeti egységünknek, de áttételesen új megosztottságunknak is.

Aztán persze van még néhány személyes csavar is: utalás a régi Magyar Hírlapon folytatott viták egyik szereplőjére, aki olyan volt, mintha én lennék és egy évszámra, mely szintén. De hogy miért olyan rejtélyeskedő midez, arról majd a következőkben. Addig is, hogy legyen egy kicsit másfajta kontúrja is ennek az e-arcnak, ezúttal mellékelek egy képet.

Nemrégiben arról társalogtunk, hogy mennyire illeti meg az anonimitás joga a köztéri tüntetőt? Az internet is köztér, így felvetődik a kérdés: hogy áll a dolog a blogolással? Legyen-e, s milyen e-arca a bloggernek?

A téma jó ideje kerülget, személyes kérdésként is. Kamasz lányom minapi panaszai, saját békétlenségem az örvénnyel szembeni újult, örökkön formát váltó gyengeségem miatt, egy ma talált privát posta, Havas Henrik reggeli társalgása Verebessel a Nap TV-ben és ki tudja, mi minden apróság, elgondolkodtattak.

Mi okból és mi végre blogolunk általában és miért teszem én? A világ tükre legyen-e a blog vagy az enyém? Saját arcomat mutassam benne vagy egy arcot, melynek saját szabályai vannak? Kiléphetek-e ezekből a szabályokból vagy önállósult brandként működik a nickem? Mennyit engedhetek bele saját személyemből és mennyit akarok illetve tudok kivül tartani belőle? Etikus-e elrejtenem magam a nick mögé és jogosult vagyok-e ugyanúgy vitázni, érvelni, mint azok, akik arccal-névvel közlik gondolataikat, érzéseiket? Mennyi a felelősségem bloggerként, kommentátorként a nickemmel, másokéval (posztolókkal és háeszelőkkel), vagy egy-egy poszttal szemben? Lehet-e lazább az etika az anonimitás biztonságában? Hát a jog? Lehet-e több személyiségem fent a neten? Van-e elegendő védelemre jogom és módom, hogy a számítástechnika hacker-hősei ne okozzanak kárt, akár tudtom nélkül is, elektronikus vagy való életbeli személyemnek, környezetemenek?

Csupa nehéz kérdés sokféle érvényes vagy vitatható válasszal. Biztosan továbbiak bukkanak fel folyamatosan bloggertársaimban, csendes olvasóinkban és az aktívan hozzászólók táborában, tulajdonképp szerzőtársainkban is. Szertefutnak a szálak és egyenként kell majd koszorúba kötni őket. Akinek kedve van a témában együtt blogolni, szóljon! Azt szeretném, ha ez végső soron nem én-blog lenne, hanem sokan tárnánk benne fel és járnánk körül a témákat. Induljon hát a verkli!

Mint láthattátok, olykor különféle politikai megmozdulásokról teszek fel képeket a blogba. Amennyire lehet, igyekszem elkerülni hogy egyszerű emberek, nem közszereplők arca felismerhetően kerüljön ki a netre abból, amit felteszek. Ugyanakkor úgy gondolom, aki mondjuk egy tüntetésre kimegy, bármilyen közemberként, már nem biztos, hogy ugyanazt az abszolút védelmet várja, várhatja, mint áruházban, utcán vagy akár egy koncerten.

Szerintetek mennyire védendő ilyenkor az anonimitás