... a felajzott vendég pénzén túl nemcsak a lányok versengésén, de a madám ítélőképességén is múlik.

A nyilvánosságot, de különösen a nevének értelmét lassan kultúrtörténeti szakdolgozatokba rejtő sajtót szokták a negyedik hatalmi ágnak nevezni. Nem véletlen tehát, hogy a hangadó szerepért ezen a terepen olykor gyilkos versengés folyik. Amióta az Internet a bináris naplók (a blogok) vagy épp az azonnali kiértékelést lehetővé tevő szavazógépek révén sikeresen cáfolta, hogy az ADSL-lel elterjedt aszimmetrikus sávszélesség antidemokratikus módon csak a közönség fogyasztói szerepét szolgálja ki, persze újabb frontok nyíltak ebben a versengésben. Így ebben immár részt veszünk mi bloggerek is, de a figyelemért folyó versenynek helyosztóként részeseivé váltak a kommentelők, a látogatóstatisztikák és a szavazógépek eredményei is.

Az új eszközökkel persze más versengésekhez is új frontok nyíltak meg. Ilyen pl. az egyes politikai kérdések közvélemény általi megítélése vagy akár az ezekben a percekben ötödik fordulóját záró uti képriport verseny is itt a NOL-on. No és persze, amikor a Népszabadság, versenytársaihoz hasonlóan megnyitotta saját nyilvános házát nekünk, valljuk be kicsit hiú, de mindenképp némileg exhibicionista bloggereknek, versenybe hívott bennünket is a napi, múlandó dicsőségért.

Mint tudjuk, részben ezen eszközök okán az Internet pont azt a gyengeségét mutatja, ami miatt ma már joggal raknak kérdőjelet hitelessége mellé. Jogos a kérdőjel annak ellenére, hogy anno a kutatóhálózatok információcseréjét segítő céllal jött létre. Jogos, hisz láthattuk, hogy pl. még a máshol hiteles wikipedia magyar változata is az obskurus sületlenségek egész birodalmát volt képes produkálni a tudás helyett a mítoszok világában élő sumér-magyar baráti társaság szorgos aktivistái révén.

Mégse az eszközt hibáztassuk ebben az esetben se, hanem a használóit: azokat is, akik hamisítani igyekeznek az ismereteinket vagy a siker mutatóit, de rajtuk kívül a hibás eszközök közreadóit és az akár objektív információk félremagyarázóit is.

A legtisztább eset az utóbbi. Nyilván a legkorrektebb felmérések eredményei sem tudnak mást, mint egy jól körülhatárolt kérdésben választ adni. Rossz szándék nélkül is könnyen megesik, hogy a választ kiterjesztjük az adott kérdésen túl és ezzel kétséges állításokat teszünk. Nincs is ezzel baj. Az analógiák felhasználása új tudás, új eszközök alkotására az emberi kreativitás egyik eszköze. Baj viszont, ha ehhez némi csúsztatással azt is hozzátesszük, hogy kutatással igazolt nemcsak az eredeti kérdésre adható válasz, hanem kiterjesztett állításunk is. Például, amikor a pártok propagandistái pillanatnyi pártpreferenciákból delfi jósdát megszégyenítő következtetések sorát mint igazolt valóságot akarják a fejünkbe sulykolni.

Aztán persze ott vannak a rossz eszközök. Jó részük nem önmagában rossz, csak használatuk módjában. Ilyenek például az Internetes szavazógépek. Amíg a szükségképpen korlátozott válaszok készlete elég jól lefedi az összes értelmes választ, gondosan megtartva a kérdezők kötelező gumipontjait, a nemtudomot és a nemmondommeget, addig maga az eszköz korrekt: nem torzít már eleve a kérdés. Ilyenkor csak az az "apró" hiba korlátozza az eredmény érvényességét, hogy nem tükröz mást, mint az Interneten, épp a szavazást közreadó oldalakat látogató közönség szavazásra hajlamos részének véleményét.

A hamisítás következő fokozata, amikor egy ilyen szavazás nem kínál mást csak egy-két jellemzőnek ítélt választ, ahol a jellemzőt a kérdezők többnyire korlátozott, olykor már eleve propagandacélok mentén válogatott készlete határozza meg. Példáért bármikor vehetjük az mno.hu aktuális kérdését a lehetséges válaszokkal. A mai pl.

Valljuk be, ebbe a negatív versenybe nem egyszer beszállnak baloldali vagy magukat középre pozicionáló portálok, de professzionális közvéleménykutatócégek is.

No és eztán jövünk mi, a szavazók. Fokozatok itt is vannak és az eszközök minősége bizony itt sem közömbös. A legsimább ügy, a ma már a pártok életében is szinte rutinná vált szervezett szavazógyűjtés. Tisztességesebb formában valós szavazókkal folyik, aztán kölcsönvett és mondvacsinált szavazókkal, holt lelkekkel, ki tudja mivel. Már ahol korlátozzák, hogy mindenki, mondjuk emil-címével azonosítottan csak egyszer szavazhasson. Ahol a cookie-k, a sütik gátolják a többszörös szavazást, ott az eredmény már csak az ínhüvelyek szívósságát méri. De a csúcs valószínűleg a NOL utazási fotóversenye, ahol a szavazás eredményét nem láthatjuk anélkül, hogy kényszerűen újraszavaznánk. Nem lepne meg, ha a számlálók itt ma már az utóbbi hibák révén azt jelznék, hogy Magyarország minden polgára legaláb egyszer szavazott. (Én magam, kíváncsiágom és az utóbbi "funkcó" miatt négyszer-ötször biztosan).

Ne dőljünk tehát be az így szerzett talmi dicsőségnek.