Mire való ez az önmarcangolás, önmegszégyenítés?
Csak nem arra, hogy amit most tehetnénk, később arra is legyen mentség, miért nem sikerült...hiszen "ilyenek vagyunk" : determináltak!

Tiltakozom!
Ezzel kin segítesz?!!

Bo, lassan kerülni foglak, mert ehhez nem vagyok partner. :(

Pedig igaz.... :)

nattyon jó bo:))) kellően kódolt, de jó:)

Drága Anemone!

Sajnálnám, ha emiatt elkerülnél. (Mintha érezhettem volna ilyen sóhajt is tőled, és nem tiltakoztam. Vagy csak az önmarcang tilos ;?) Mondd, miért nem lehet így is tekinteni magamra, másokra, arra, ami ilyen? Szerintem ez is a valóság egy szelete, talán az enyém is olykor - én ezt nem érzem önmarcangolásnak.

Más kérdés, hogy legalább ekkora bajt látok a másik oldalon: hogy lassan széthullani látszik Démokritosz legnagyobb szégyenére minden fogódzót adó kapcsolat az atomok között. De az a holnapi irományom, ha megérem megírni.

Nonsense, Tosz!
Kösz, de én inkább :(-ként jelezném a dolgot. Amúgy szépek... vagyunk... vagytok...
(Tudom, most jön a kérdés, hogy ez biztos-e ;?))

Amúgy meg bakker, kedves barátaim!
Most látom, hogy ez a blog lassan nekrológok sorozatává kezd válni. Nem szeretem, nagyon nem szeretem!

Szépen együtt is a három csodásan muzsikáló itt fenn!
Egyikőtök jobb, mint a másik. Csakhogy mostanság csupa kesernye fut ki a tollatokból, (még újabban Tosz is) - persze! : nem, nem is ok nélkül! - Nonsense.

Lehet Bo így IS tekinteni. No, de hol a valóság többi szelete?
Mikor írtatok olyat IS, hogy feszítünk elolvasva vagy olvadozunk a boldogságtól?

Az öröm, a lelkesedés, a remény, a tettvágy, a siker, a büszkeség miért nem blogtéma
az ilyen derék férfiemberek esetén?! Tudjátok, mennyire szem előtt vagytok?!!

Nem ezt kerestem, de végülis ideillő :
"Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre. " Széchenyitől.
Nekem valahogy nagyon elegem van ebből az állandósult kesergésből.
Ne bosszantsatok! Imádlak benneteket, tessék észheztérni és fölfedezni, hogy mennyi mindennnek lehet örülni.
Jó, ha nem, akkor nem itt van a helyem.

Kérdés, kedves Anemone, mi van akkor, ha valaki történetesen m á r a második szekcióban leledzik? A jelek szerint akkor, ráadásul mindennek, még azon is kesereghet, hogy éppen azok teszik indexre, akiktól inkább valami vigasztalást remélne...

Ez nagyon kemény.

Szép válasz!

Anemone, sok mindennek lehet örülni, de ahhoz le kell gyűrni az örömtelent:)
Néha túl kell lépni a nem kedves kérdéseken is.

Bo, nem biztos:)

Viszont biztonságos:)))

Jaj, dehogy teszem én indexre őket, kedves Bendzsó!
Csak ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek.
Fáj a szívem értük, tudják ők ezt! :))

Draaga Anemone. Stop. Harcodban a mosolyeert mindoeroekkee veled vagyunk. Stop. A veegsoe gyoezelemig fogadd szeretettel harcos uedvoezueleesuenk jelekeent ezt a kis dalt. Stop. A ciime kettoespont Mindent a maga idejeen. Stop. Peete Seeger elvtaars eenekeet sajaat magaan kiivuel Judy Collins elvtaarsnoe adja eloe. Stop.

www.youtube.com/watch?v=DejUPN4SksU

Saját magamon kívül vagyok, ez annyira kedves és szellemes, drága Bo! :D
Mindnyájunknak ilyen szép győzelmet kívánok, amit Te itt a szemünk láttán véghezvittél.
Szép álmokat!

Itt, talán itt, hülyeségeket írtam... már nem tudom, mit vittem véghez?